Brash:
Értem semmit, mindig csak én másokért
Értem a semmit, értem, hogy én tegyek, de nem kapom a választ
Csak így lehetek jó, így lehetek veletek őszinte
És mégis hazug, saját szememben gyenge ember
Mikor azt mondom, hogy most nem jó, én vagyok a fasz
Mikor azt mondom, legyen elég, " te csak hajtsál, paraszt"
Mondod, legyintesz rám, szedjem már össze magam
Benn marad mélyen, hallgatok, elnémul szavam
Talán így jobb lesz, nem tudom, talán nem, leszarom
Ezeken gondolkozni nem szánalom, ezeket így érzem, vállalom
Mert amikor szükség van valakire, olyankor sosincs ott
Mikor elmondanám valakinek nem mondhatom
Ilyenkor írom ezeket a sorokat, amik beszélnek helyettem
Ilyenkor folyik a tinta, mint a vérem az erekben
Ilyenkor egy kicsit szar , de tudom ezt dobta a gép
Ilyenkor elmennék veletek angyalok, ilyenkor elmennék én

Azt álmodtam tegnap éjjel, hogy eljön értem
De csak egy rémálom volt, ezért
Reggel csalódottan ébredtem, menekültem
Próbáltam futni álmomban, de nem léphettem
Hát mit tegyek, ha a préda megint én lettem
Régen ezen még nevettem, ma már azon küzdök, hogy maradjak életben
De kérlek bújj elő a belsőmből,
Mert nem látlak az ólomszürke felhőktől
Pedig gyönyörű ahogy repülsz a távolban,
Mint mikor a viasz a gyertyára ráolvad
Megtalálhatsz, hogyha bárhol vagy bátor vagy
Kár hogy csak álom vagy, egy része a mámornak
Várom az angyalt, hogy eljöjjön hattyúként
A szárnyad borítson be gyapjúként
Az égbolt víztengerén a csend mereven ég,
Nekem is ezt dobta a gép.... ez már elkezdődött rég

Kajakra unom már az egészet, az enyészet martalékává
Fogok válni, ha nem lesz valami változás
Mert ez megint ugyanolyan volt akár a többi
Ma is azt kaptam, mint tegnap; tudom hogy holnap mi fog jönni
Már a könyökömön jön ki... kéne vízpart meg fény
Futnék el innen, repülnék angyalként
Fújnék egy nagyot, itt nem szólnak bele, nincs tilalom
Azt csinálok, amit akarok, mert itt ezt dobta a gép
Ez szép, meg elképzelt, meg idilli, de tetszene
Ha megszokásból kivetkőzve hirtelen, meg egyszerre
Jönne a más, akár egy áldásvégi fuvallat
Ami meghozza az újat ,mindig szebbet mindig jobbat ja...
Figyelj, lányok táncolnak a holdfényben
Itt örök kényelem van, erről álmodtam oly régen
Gondok nélkül nyújtózkodok el a habokban
Erre vártam évek óta, most meg titokban
Az édenkert a földre költözött, kihúz a csávából
Adott egy esélyt, hogy a hétköznap fogságából
Akár egy rab kiszabaduljak és ez megérte,
Mert egytől egyig igaz volt az angyal meséje

Angyal, kérlek vigyél el messze
Vidd el a lelkem azért, hogy bele ne vesszen
A szemétbe; inkább forrassz bele a zenémbe
És maradjon is ott, amíg az élő ember uralja az egészet
Háború után henyészet, vizes lepel után merénylet
Az erőszak már erény lett
Kiégett szavak perzseljék az újabb tavaszt
Mint a meggyötört szülő, ki irányítaná a kamaszt
Angyal, hívlak téged
Gyémánt ajkaiddal súgd meg nekem hogy mit tegyek kérlek
Csalódottan kelek, még csalódottabban fekszem
De már bele nem betegszem
Megszokás a jelszó, és a kőszív, ami felszólít: " ne bízz meg másban
Sem az anyádban, apádban, a pajtásban vagy a barátban"
Érzelem nélküli érdek kapcsolat helyett
Inkább lemondok jogomról
Nem leszek önző
Mint a hasznot bebörtönzők
megőrzöm magam és a hitet
Miszerint az élet mindent kimerített belőlem
Érzelem nélküli érdekkapcsolat helyett
Inkább lemondok jogomról
Nem leszek önző
Mint a hasznot bebörtönzők
megőrzöm magam és a hitet
Miszerint az élet mindent kimerített belőlem